2014. február 2., vasárnap

Könyvajánló(k): Agatha Christie Top 10

Mint könyvtáros pontosan tudom, hogy Agatha Christie halála után 40 évvel is tarol. Köteteit folyamatosan keresik, alig várják, hogy felbukkanjon egy-egy korábban még le nem fordított darab. Gyakorlatilag minden krimijét kiadták már magyarul, így sajnos/szerencsére már teljes a kínálat számunkra is. Az irodalom nem bővelkedik olyan nőírókban (Szapphó, Jane Austen + 1-2), akik meghatározták az irodalom történetét, de Christie kétségtelenül ilyen. Ráadásul mindezt egy meglehetősen férfias ágában érte el, a bűnügyi regényekében. Úgy gondolom ő az az író, akire kijelenthető, hogy soha nem fogják felülmúlni. Miért? Mert mindent megírt belőle! Feltalálta vagy továbbfejlesztette az összes olyan klisét, amitől egy krimi jó és fordulatos lesz.

Gyilkolt nála már: háttérszereplő, narrátor, a nyomozó, van olyan novella, ahol nem gyilkolt senki, és van olyan regényben, ahol gyakorlatilag mindenki gyilkos (olvassák el minden és meglátják, nem hazudtam)!

Gyilkoltak nála: homokzsákkal, tőrrel, pisztollyal, méreggel, autóval, tűvel, almával, vízzel, nyíllal, árammal, kötéllel, sótörő mozsárral, kábítószerrel, pszichológiával és még sok mással.

Bejáratta azokat a sémákat, amik a mai napig minden krimit jellemeznek: felcserélt személyazonosságok, maszkírozás, megdönthetetlen alibik, hamis nyomok, őrült sorozatgyilkosok, a végén összegyűlő gyanúsítottak.

Szóval Agatha Christie a legnagyobb a műfajban! Ezért összeválogattam egy személyes listát a legjobb regényeiből, afféle Top 10-et. Bár a sorrend valamiféle valódi sorrendiséget jelent, de a másodiktól a hatodikig számomra olyan kicsik a különbségek, hogy holnap már valószínűleg másként rendezném. 

10. Nyaraló gyilkosok 
(Evil under the Sun), 1941


A Nyaraló gyilkosok egy jól sikerült Poirot regény, amely egy idilli nyaralóhelyen játszódik, hírességekből és nagyvilági személyekből font koszorúban. Szokásos Christie karakterek: gyarmati katonatiszt, szobalány, színésznő, férj, mostohalány, orvos, pap, egy házaspár. 
Arlena, a gyönyörű színésznő férjével nyaral, és nem törődve sem vele, sem a pletykás társaság véleményével viszonyt kezd az ott nyaraló tündéri házaspár férfitagjával, aki képtelen ellenállni a szépségének. Ám Arlenát hamarosan egy kirándulása után holtan találják a sziget egyik rejtett zugában. Poirot érzi a gonosz jelenlétét, és megkezdi ténykedését a gyilkos leleplezésére. Gyanúsítható személyekből nincs hiány, csakhogy a potenciális jelöltek többségének sziklaszilárd alibije van. Vajon egy féltékeny hitves? Egy angyalnak látszó pap? Vagy egy megkárosított ismeretlen követte el a bűntényt?
Miért tetszett? A gyilkosság elkövetése zseniális, a bűnöst pedig olyan jól rejtette el Christie a káosz közepén, hogy képtelen voltam annak idején felfedezni. Christie-ben az a zseniális, hogy utólag minden összeáll és pofonegyszerűnek látszik, de olvasás közben... Teljesen meglepődtem a végkifejleten.

9. Öt kismalac 
(Five little Pigs), 1942


Az öt kismalac különleges regény, hiszen Poirot nem friss nyomon jár. A gyilkosság, amelynek felderítésére felkéri az annak elkövetéséért kivégzett asszony lánya, 16 éve történt. Állítólag megölte a férjét. A zseniális belga kezében nincs semmi, bár arra hamar rájön, hogy tényleg nem az elítélt volt a gyilkos. 16 éve egy neves festőt mérgeztek meg saját otthonában alkotás közben, mialatt szeretőjét festette éppen. Az esetet az öt jelenlévő visszaemlékezéséből ismerjük meg, akikkel Poirot külön-külön elbeszélget, majd egy közös összejövetelen fellebbenti a fátylat a gyilkos személyéről.
A regény igazi klasszikus abból a szempontból, hogy Poirot beszélgetései a szemtanúkkal miként láttatják ugyanazt a helyzetet, miként magyarázzák külön-külön meg ugyanazt az eseményt. Nagyon jól megírt, kiváló könyv. Ráadásul személyes sikerélményem, hogy olvasásakor eltaláltam a gyilkos személyét.

A Poirot filmsorozatban olyan polkorrekt agyatlanságot kevertek a sztoriba, ami az eredetiben nincs. Nagyon mérges voltam rá, mert ezt leszámítva jó film.

8. Az ijedt szemű lány/Gyilkosság a golfpályán
(The Murder on the Links), 1923 


Az egyik leghumorosabb Christie regény, egyben a második Poirot történet. A humor gyakran megárt a krimiknek, hiszen azt a sötét hangulatot és feszültséget, ami egy jó kis gyilkossággal jár, a poénok széttörhetik. Szerencsére itt ilyesmiről szó sincs. A humor forrása elsősorban az a párbaj, amelyet a gyilkosság felderítéséért Poirot, és a helyi francia rendőrség hullócsillaga Girraud vívnak. 
Az alapszituáció, hogy egy gazdag, ám kétes múltú férfi (Renauld) megkéri Poirot-t, hogy védje meg, mert veszélyben az élete. Ám mire a detektív odaérne, Renauld-ot elrabolják, majd megölik, míg feleségét a rablók megkötözve a házban hagyják. A nyomozás lépésről lépésre halad, Gireaud felügyelő fogadást köt Poirotval (a filmmel ellentétben nem a pipáját teszi fel Poirot bajuszával szemben), hogy ki oldja meg elsőnek az ügyet.
Mikor először olvastam, nem sikerült rálelnem a gyilkosra, holott ebben a műben a bűnjelek nagyon világosan vannak felsorolva.

7. Temetni veszélyes
(After the Funeral), 1953


Innentől már jelzőket sem fogok mondani, a Temetni veszélyestől kezdve már csak briliáns darabok következnek, melyek olyan zseniálisan bonyolultak, hogy már rémesen egyszerű esetek. A Temetni veszélyes története azzal indul, hogy eltemetnek egy gazdag gyárost, majd a temetésen egyik rokon megjegyzést tesz, mely szerint a fickót megölték. Innentől kezdve a békés falu egyszerre átalakul pokollá, a rokonság tagjai között a halál arat, holott még nincs is Péter/Pál. Poirot a család ügyvédjének kérésére kezd el nyomozni, mely során átejtések és szerepcserék bonyolítják a felderítést. A családi viszály mindenkit gyanússá tesz, a potenciális gyanúsítottak köre behatárolt, és természetesen mindenkinek volt oka és lehetősége elkövetni valamelyik gyilkosságot. Egy gyilkos van, vagy több? Őrült-e, vagy egy hidegvérű zseni?
Sajnos ezt az esetet sem sikerült annak idején kinyomoznom, megdöbbentett a végjáték és a bűnös személye.

Az erről készül Poirot rész szerintem az egyik legjobb, ráadásul a gyilkost megformáló színész (vagy színésznő?:D Olvasd el és megtudod!) kiválóan alakította szerepét.

6. Az ABC-gyilkosságok 
(The ABC Murders), 1936


Igen, ismét Poirot regény. Úgy gondolom, hogy a legjobb 10 Agatha-regény zöme a bajuszos belga mesterhez köthető, valahogy a Marple történetek többsége nem nyerte el annyira a tetszésemet.
Az ABC-gyilkosságok során egy sorozatgyilkos után kutatunk, aki a vasúti menetrend szerint szedi áldozatait: A-betűs település: A-betűs halott, B-betűs település: B kezdőbetűs halott, C-betűs település C-betűs áldozat, és minden tetthelyen megtalálják az ominózus ABC-s vasúti menetrendet, mint a gyilkos jelképét... Ráadásul a titokzatos tettes valósággal kihívja Poirot, levelez vele, megírja rejtvényekben a következő célpont helyét, és még ez is kevés a semlegesítéséhez. Aztán a gyilkos hibázik Doncasterben, legalábbis az áldozat nem D-betűs, sőt hamarosan feladja magát a helyi rendőrőrsön. Az ügy a jelek szerint véget ért, hiszen a hullák száma sem nő tovább.
Az ABC-gyilkosságok egy klasszikus sorozatgyilkos utáni hajszának indul és egy fantasztikus pszichológiai sakkjátszmává válik az árnyékban megbúvó szörnyeteg, és a kihívott zsaru között. Az egyik legnagyobb Christie-regény, szinte szégyellem, hogy csak hatodik.

5. Halál a Níluson
(Death on the Nile), 1937


Szívem csücske ez a regény. Sokan írtak listát a legjobb Agatha Christie regényekről, és meglepően ritkán szerepel ezeken a Halál a Níluson, de nekem a legkedvesebb. Egyrészt történelmi tájon játszódik, Egyiptomban. Másrészt azon ritka esetek egyike, amikor az ember óhatatlanul kicsit a gyilkos pártján áll, mivel érzelmileg nagyon érdekesen felépített a sztori. Az áldozat egy arrogáns örökösnő, aki bármit és bárkit megkaphatott, ám neki mégis gyerekkori barátnőjének vőlegénye kellett, s akivel éppen oda utazik nászútra, ahova barátnője is tervezte ugyanezt. A barátnő úgy dönt bosszút áll és követi a friss házaspárt mindenhova, hogy folyton eszükbe juttassa, mit tettek vele. A beteges bosszú végül elnyeri jutalmát, egy hajón töltött éjszakai perpatvar során a barátnő meglövi az exvőlegényét. Mialatt a sérültet orvoshoz viszik és a tettest felügyelet alá helyezik, az örökösnőt valaki brutálisan fejbe lövi.
A gyilkosság az egyik legötletesebb Christie-bűntett (holott van egypár...), Poirot sokáig képtelen bármilyen előrelépésre, hiszen a legvalószínűbb gyanúsítottak egyszerűen nem tehették. Végül az egész ügy véres tragédiába torkollik.
Nagy öröm számomra, hogy az agatha.hu-n szintén nagyon magasra értékelik az én favoritomat. Csak azért nem teszem meg elsőnek, mert elfogultságom mellett is azokat, melyek még hátravannak, egy-két dolog miatt még zseniálisabbnak találom.

Számomra ez a legjobb Poirot sorozatban készült film, látványilag nagyon jó, a fényképezés remek, a karakterek erősek, és jól alakítottak. Imádom. A legszebb és legszomorúbb Poirot epizód. Ezt minden krimirajongó nézze meg!!! Sőt, még több felkiáltójellel: !!!

4. Gyilkosság az Orient-expresszen
(Murder on the Orient express), 1933


Talán a legismertebb regénye a művésznőnek. Nekünk magyaroknak különösen kedves, hiszen még magyar szereplő is van a legendás vonaton, ahol egy hírhedten nagy gazembert tesznek el láb alól. Poirot-val az a szégyen esik meg, hogy abban a kocsiban hullik el valaki, amelyikben maga is utazott. Ráadásul a természet tovább nehezíti a helyzetet, hiszen a vonat elakad a Balkán közepén az óriási hóban, és az utasok magukra maradnak a gyilkossal, aki bármelyikük lehet. A nyomozás modern eszközei hiányoznak, nem lehet ujjlenyomatot venni (nagyon hasonlít az eset a Columbo hajós részére!). Az esetet tovább bonyolítja, hogy ismeretlen szereplő tűnik fel vörös ruhában a gyilkosság éjszakáján, ugyanakkor el is tűnik. A hó viszont nem mutat lábnyomokat a vonatról kifele, így a gyilkos nyilvánvalóan az utasok között van. Vannak nyomok, néha túl sok is, de nem mutatnak egy irányba. Mintha a gyilkos szándékosan próbálná megtéveszteni Poirot-t.
Szerencsére annak idején - az egyik általam legkorábban olvasott Christie-regény, amit még középiskolás korom elején végeztem ki - még nem láttam filmben, mikor kiolvastam a regényt, így nagyon "ütött" a meglepő befejezés.

A Gyilkosság az Orient-expresszen-ből több film is készült. Nagyon érdekes lett a Poirot sorozat ezen epizódja, amely inkább a belga nyomozó lelki vívódására helyezte a hangsúlyt, hiszen ez alkalommal az áldozat maga is bűnöző, aki legkevésbé sem méltó a sajnálatra. Nagyon szépen koreografált és látványos a film.

3. Tíz kicsi néger
(Ten little niggers, majd a PC jegyében: And then there where non), 1939


Hú... Erről a kötetről csak legfelsőbb fokban ildomos beszélni, olyan mértékben körmönfont, annyira meglepő és újszerű, hogy maga a gyilkosság teljességgel kitalálhatatlan az olvasó számára.
Tíz személy egy luxusnyaralást nyer az úgynevezett Néger-szigetre, melynek kastélyában szállásolják el a (bal)szerencséseket. A szállás asztalán egy kis tálkában tíz porcelán néger fejecske fogadja őket, meg egy hátborzongató versike:

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."

Este egyszer csak egy levelet kapnak bizonyos V. A. Lacky-tól (ha nem esett le: valaki!), aki egy hangosbemondón felsorolja, hogy minden jelenlévő gyilkos, hiszen múltjukban szándékosan vagy felelőtlenségből, de halál tapad a kezükhöz és most ezért meg fognak lakolni. A szigeten vihar tombol, hajó már nem közlekedik a szárazföldre egy darabig, így a vendégek között eluralkodik a pánik. Ráadásul valahányszor eltűnik egy néger fejecske a tálról, egyikük a versike által ígért módon fogva tartójuk áldozatául esik. Ráadásul nyomozó sincs a szigeten, aki megfejtené az esetet. Itt nincsenek túlélők. Ez egy igazi thriller.

A konfliktus zárt területen zajlik, korlátozott létszámú résztvevővel. Fantasztikusan megszerkesztett történet a Christie-nél gyakori gyerekmondóka motívumtól egészen a cselekmény pszichológiai hátteréig. Igazi olvasmányélmény mindenkinek!

2. Gyilkosság meghirdetve
(A Murder is Announced), 1950


Az első és egyetlen Miss Marple történet a tizes listámon, amely azonban akár első is lehetne. Egy csendes kis faluban meglepő hirdetés jelenik meg az újságban: Ezen és ezen a helyen ekkor és ekkor gyilkosság lesz. A falu lakosai bár meglepődnek, de úgy gondolják, a szokásos "Ki a gyilkos" társasjátékról van szó, így felkészülnek a megjelenésre, hogy egy kis izgalmat és szórakozást csempésszenek vidéki hétköznapjaikba. Igen ám, de a megadott címen lakók is döbbenten olvassák a hirdetést, hiszen ők nem akartak ilyen játékot aznap estére, de most kénytelenek lesznek megrendezni. Megjönnek a vendégek, mindenki feszülten várja a játék kezdetét, aztán hirtelen elmegy a villany, beront az ajtón lámpával egy álarcos idegen, majd lövések dörrenek a sötét teremben.
Ám a halott igazi. És ami még meglepőbb, az áldozat maga az ajtón betörő álarcos. A helyszínre érkező rendőrnek mindez teljesen érthetetlen. Miért akarta a fickó megölni a ház úrnőjét, aki megsérült az egyik lövésnél? De ami még érthetetlenebb, ki ölte meg a gyilkolni igyekvő álarcost? Egy felettese tanácsára a zsaru egy kötögető öreg nénikéhez fordul segítségért, Miss Marple-hez, aki a fonalgombolyaghoz hasonlóan nekilát kibogozni a látszólag értelmezhetetlenül összegabalyodott szálakat.
Be kell valljam, nagyon büszke vagyok rá, hogy olvasás közben rájöttem a gyilkos kilétére, mert ez az egyik legagyafúrtabb eset, amit szerzőnk agya összedobott.

1. Az Ackroyd-gyilkosság
(The Murder of Roger Ackroyd), 1926


Nem tudtam mást tenni az első helyre, és meg kell mondjam az aranyérmes pozíción hezitáltam a legkevesebbet. Egész egyszerűen sokkolt, mikor elértem a regény végéhez, és megtudtam a választ a legendás "Ki a gyilkos?" kérdésre. Csak bambultam, és nem hittem el, hogy ilyen létezik. És nem én vagyok az egyetlen, egy másik Agatha Christie fan ugyanígy járt. Nem is nagyon akarom leírni a történetet sem, olvassa el mindenki. Egyszerűen a sztori leírása nem mondana el semmit, mert itt most kivételesen nem (csak) ez a lényeg. Igazi fejtörő, az ember szinte Poirot-t legyőzve akarja megoldani az ügyet, amelynek gyilkosa elegáns ugyanakkor kockázatos módszerrel ölte meg áldozatát. Zseniálisan vannak a nyomok elrejtve a regény lapjain, ám komoly dicséretet érdemel, aki megtalálja, elrendezi és kitalálja ki a tettes, mert a bizonyítékok csak utólag nyilvánvalóak, a történések láncba rendezése csak utólag olyan egyértelmű. A Tíz kicsi néger érdekesebb és izgalmasabb, a Halál a Níluson érzelmesebb, a Gyilkosság meghirdetve gyilkossága ötletesebb, az ABC-gyilkos zseniálisabb, de nálam a trónon meglepetésének óriási ereje miatt Az Ackroyd-gyilkosság ül.

Amik éppen csak lemaradtak a listáról: Lord Edgware halála, A függöny, A ferde ház, a Paddington 16:50, és a Kristálytükör meghasadt.